The big BANG
Sziasztok!
Igen, igen, tudom, majdnem egy év kihagyással jelentkezem újra. Nagyon nagyon sajnálom! Nem igérhetek semmit, nem igérhetem, hogy a jövőben nem késem majd a részekkel, hogy gyakrabban frissítek, nem igérhetek mást csak azt, hogy próbálkozom. Igyekszem, de annyira nem volt ötletem ehhez a történethez, nem tudtam mit írni. Már lassan három éve húzom ezt a történetet és semmiféleképpen sem szeretném félbe hagyni, írom, dolgozom rajta! Rettenetesen sajnálom, hogy cserben hagytalak benneteket srácok, leginkább azért,mert tudomásom van egy két olyan olvasómról akik igazán várták volna a friss részeket. Újra csak azt tudom elmondani, hogy nagyon nagyon sajnálom!
Más.
Amint látjátok teljesen új design-t kapott a blog amiben nagyon nagyon sokat segített nekem Nessa. Ezer hálám érte Nessie, fantasztikus barát vagy! <3
A cím is megváltozott, ennek az az oka, hogy amit még anno tizenhét évesen adtam neki annyira gyerekes és értelmetlen volt, hogy nem is passzolt már a fejemben kialakult történethez, illetve szúrta is a szemem.
Na de nem dumálok tovább, az ide tévedő aranyos emberkéknek kellemes szórakozást kívánok!
Szandi x
"Itt élsz belül,
ülsz a kanapén és mosolyogsz
meg van a helyed,
ez itt a te helyed,
itt belül."
Marhára semmi kedvem nem volt Niall kis ötletéhez, hogy bulit rendezzünk de miután a napokban olyan csúnyán megbántottam a srácokat szerettem volna valahogy kiengesztelni őket. Mind akarták ezt a bulit ha nemet mondtam volna csak mégjobban megbántódnak. Így most kénytelen vagyok a kartonszámra vett üdítőt és sört kipakolva behűteni.
Ám ezt sem csinálhattam sokáig ugyanis igen jó kedvű barátom úgy döntött, hogy meglepetésszerűen bele üvölt a fülembe.
-Liam!
Ilyedten összerándultam, az üveg sör kiesett a kezemből és a padlóra zuhanva apró darabokra tört.
Idegesen fordultam Louis felé.
-Hacsak nincs valami rohadt nagy gond az idegrendszereddel megkérnélek, hogy ne üvöltözz Tomlinson!
-És ha mégis baj van a fejemmel?-kérdezte az arcomba hajolva.
-Akkor bezáratlak.-nevettem és eltolva az arcát seprű és lapát után néztem, hogy feltakarítsam azt a mocskot amit az üvöltözésével okozott.
Ő persze mint akinek nincs jobb dolga kisétált, otthagyva engem a takarítónő szerepében. Szép.
Mint napok óta mindig, most is lekötötte a gondolataim a lány aki egyszerűen nem megy ki a fejemből. A levendula illatával és azzal az istentelenül kék szemével. Pimasz, gyönyörű kislány. És csak egy kislány! A francba veled Liam! Egy kislány! Mégis mit akarsz tőle?
Niall kiálltása rángatott ki kusza gondolataim közül. Ezek szerint megérkezett a titokzatos Brooklyn is. Az üvegszilánkokat kiszórtam a szemetesbe és kiléptem a konyhából, hogy én is köszönhessek a "legnagyobb rajongónknak".
Ni az ajtóban állt egy gyönyörű lánnyal az oldalán aki minden bizonnyal Brooklyn lehetett. Nyugtáztam magamban, hogy valóban a rajongónk ugyanis olyan megszeppenten állt az ajtóban, mint egy riadt kis őzike. Már majdnem elnevettem magam az aranyos arckifejezésén amikor észrevettem a másik lányt is. Szöszke szinte teljesen eltakarta őt előlem így kicsit oldalra léptem, hogy jobban lássam. Amint megpillantottam az arcát szinte sokkot kaptam. A fülemben dobolt a vérem, a gyomrom összeszűkült a fejem pedig teljesen kiürült.
Ott állt az ajtóban. Döbbent kék szemeivel szinte keresztül döfött.
Nem bámulhattam sokáig ugyanis Zayn eltakarva előlem barátságos ölelésbe vonta. Észbe kapva én is előrébb merészkedtem és míg Niall Hazz hollétéről érdeklődött én is megölelgettem megszeppent directionerünket. Miután már csak egy vendégünk maradt akit még nem köszöntöttem tudtam, hogy oda kell mennem hozzá. A lányhoz aki hetek óta a fejemben járkál és rúg fel ott mindent, szórakozva. Brooklyn ölelésében felé néztem, ám a nyílt kékségtől hirtelen úgy éreztem a bokámig zuhan minden bátorságom így az egyetlen lehetséges mentsváramhoz fordultam.
-Niall, beszélhetnénk?
A tekintetemmel próbáltam a tudtára adni, hogy ne merjen nemet mondani.
-Persze.-vigyorgott rám pimaszul.
A konyhában rögtön a tárgyra tértem. -Honnan ismered ezt a lányt?
Niall még mindig csak vigyorgott, mint aki tökéletesen tisztában van azzal mennyire fontos nekem ez a kérdés. A pultnak döntve a csípőjét, karba font karokkal nézett vissza rám. Kérdőn vontam fel a szemöldököm.
-Katynek hívják.-szólalt meg végül. -Brooklyn barátnője a kávézóból.
A kávézó. Ott láttam először. A nevét ismételtem a fejemben, mint valami bonyolult egyenletet. Katy. Úgy illik rá, mint egy számára tervezett elegáns ruha. Gyönyörű.
-Szerintem addig menj oda hozzá és szólítsd le, amíg meg nem teszi más.-mutatott a hátam mögé szőke barátom.
Hátra fordulva még éppen ráláttam a kanapéra ahová éppen most ült le Katy mellé Zayn egyik számomra ismeretlen haverja. Kellemetlen érzéssel a gyomromban figyeltem ahogyan megérinti a puha tincseket.
Niall mellettem elhaladva megveregette a vállam majd otthagyva engem csatlakozott a kanapén heverésző társasághoz.
Bár nekem is ilyen egyszerűen menne. De úgy látszik, ha ez a lány a közelemben van, a bátorságom felkapja az értelmes gondolataim és elrohan velük.
Kathleen Lindsey Holmes
Még csak húsz perce tart életem első bulija máris kényelmetlenül érzem magam. Bár a srácok nagyon kedvesek és minden nagyon finom mégsem tudom jól érezni magam.
A hangfalakból megszólal Brook kedvenc száma, mellőlem felpattanva ragadja meg a karom és húz a nappali közepére ahol már táncolnak egy páran. Egy ideig vele együtt ugrálok és élvezem a zenét de aztán megint úrrá lesz rajtam az a kellemetlen érzés így barátnőmet otthagyva besétálok a konyhába. Az asztalon hever némi narancslé, pár üveg sör és egy hatalmas tál chips. Elmarok egyet a kihelyezett műanyag poharakból és megtöltöm gyümölcslével. Épp belekortyolok mikor belép Niall azzal a bunkó de nagyon szép szemű sráccal az oldalán. Meglát, oda jön hozzám és amíg a szép szemű italt tölt magának, ő kedvesen mosolyogva érdeklődik arról, hogy érzem itt magam. -Jól, köszönöm. -viszonzom a mosolyát. -Minden nagyon klassz, ez a ház hatalmas.
-Örülök, hogy jól érzed magad.-villantja meg újra a mosolyát.
Bólintok majd a számhoz emelve a poharat újra kortyolok a finom italból.
-Liamet ismered már? -kérdezi és kinyúlva maga mellé húzza barna barátját. Találkozik a tekintetünk, finoman megrázom a fejem és elmosolyodok.-Nem, még nem.
Ebben a pillanatban Brooklyn hangosan nevetve szinte beesik az ajtón, Őt követi Harry akin látszik hogy már igencsak a fenekére nézett a kezében tartott sörösüvegnek.
-Mi a helyzet srácok?-sétal közelebb vigyorogva majd mintha észre sem venné Brook derekára fonja a karját.
Kikerekedett szemekkel figyelem ahogyan erre barátnőm elpirul. Elkapja a pillantásom és félszegen elmosolyodik. Bíztatóan rávigyorgok mire méginkább elpirul.
-Éppen most akartam bemutatni Katynek Liam barátunkat.-válaszol Nialler.
-Áh a kis hős szerelmes.-néz Harry kissé alkoholgőzösen Liamre.
A két fiú reakciója azonban meglep. Liam látványosan lesápad, Niall figyelmeztető pillantást lövell felé és megrázza a fejét.
-Most mi van?-néz vissza rájuk értetlenül Hazz.
-Azt hiszem kezd elfogyni a chips,-sétal hozzá Niall.-gyere hozzunk még.
Harry zavartan néz rá majd mintha leesne neki valami elkerekedett szemekkel bólint és kisétál vele.
Liamre pillantok aki még mindig sápadtan áll az asztal mellett.-Minden oké?-kérdezem.
-Persze.-végja rá szinte túlságosan is gyorsan.
-Oké.-bólintok.
Megfordulok, hogy én is kimenjek Brook után de aztán meggondolom magam. Még mindig nincs túl sok kedvem ehhez az egészhez. Nincsenek sokan mégis olyan hangzavar van, mindenki beszélget, szól a zene. Mindenki jól érzi magát. Csak én nem. Igazából, nagyon nincs kedvem ehhez az egészhez. Chris úgy engedett el, hogy hívjam ha baj van és bár most nincs baj, mégsem érzem jól magam. Szeretném felhívni, hogy jöjjön értem és vigyen haza de nem akarom cserben hagyni Brooklynt, ráadásul egészen kínos lenne úgy lelépni, hogy tulajdonképpen még egy órája sincs, hogy itt vagyok. Ráadásul az előbb mondtam el Niallnek milyen jól érzem magam.
Hirtelen egy kéz ért a karomhoz mire ijedtemben nagyot ugrok. A kezemben tatott naancslé fele a fehér ruhámon köt ki.
-Jaj, ne haragudj, nem akartalak megijeszteni!-mentegetőzik rögtön Liam.
-S'mmi baj.-motyogom és nagyot sóhajtva próbálom kissé elhúzni a ragacsos ruhadarabot a bőrőmtől.
-Basszus, ne haragudj!-pillant le a ruhámra.
Odapattan az asztalhoz majd az ott lévő szalvéták felét megragadva visszajön hozzám. Finoman arrébb tolja a kezem és megpróbálja felitatni a hasamon lévő óriási foltot. Lemondóan rázom a fejem, ez már sosem fog kijönni.-Hagyd csak.-lépek el tőle.
Bűntudatosan pillant rám, a koszos szalvétákat egy nagy gombócba gyűrve kidobja a kukába majd újra rám néz.-Komolyan nagyon sajnálom, nem akartam tönkre tenni a ruhád.
-Dehát nem te tetted tönkre.-pillantok rá döbbenten.-Nem te tehetsz róla, hogy megijedtem.
Elhúzza a száját, látszik, hogy nem ért velem egyet.
-Nincs semmi baj.-mosolygok rá.-Ez csak egy ruha.
Vissza mosolyog rám. Atya ég, milyen mosolya van! Eláll tőle a lélegzetem.
-De nem maradhatsz így.-rázza meg a fejét.
-Ez igaz.-jegyzem meg szomorúan és újra a nedves ruhámra pillantok.-Most már muszáj lesz felhívnom Christ, hogy vigyen haza.
-Ne!-kiállt fel mire összerezzenek.
-Ne haragudj!-mondja újra.-De ne menj még. Még csak most kezdődött a buli, Giginek biztos van valami ruhája amit szívesen kölcsön adna.
Újra megrázom a fejem.-Nem hiszem, hogy az ő ruhája jó lenne rám.
Könyörgöm, Gigi Hadidról beszélünk! A szupermodell Gigi Hadidról!
-Szerintem meg jó lenne rád.-mosolyodik el és odasétálva hozzám finoman végig símít a felkaromon.
Érintése nyomán bizseregni kezd a bőrőm. Mondani akartam, hogy jobb szeretnék haza menni de ahogy felemelem a fejem és belenézek azokba az elképesztően szép gesztenye barna szemekbe nem tudtok nemet mondani. A mosolyától apró szarkalábak gyülekeznek a szeme körül ami annyira elképesztően gyönyörűvé teszi az arcát, hogy a gondolatra, hogy haza menjek és itthagyjam őt, apró labdává zsugorodik a gyomrom.
-Rendben.-motyogom.
-Rendben.-ismétli tánam mosolyogva.
Végig a szemembe nézve, egészen lassan messzebb lép tőlem.
Aztán megszakítja a szemkontaktust és kisétálunk a konyhából.Kilépve a tömegbe szinte azonnal vissza költözik a gyomromba az a kellemetlen érzés. Nem szeretem a tömeget.
-Ott van Zayn.-int a kanapé felé Liam mire kérdőn nézek rá.
-Nem Gigit keressük?
Kedvesen elmosolyodik és elmondja, hogy valóban Gigit kerresük aki viszont Zayn barátnője így a srác biztos meg tudja mondani nekünk merre találjuk a lányt. Erre elvörösödve bólintok.
Zayn amint meglátja, hogy felé igyekszünk mosolyogva feláll.-Mi a helyzet srácok?
-Nem tudod hol van Gigi?-kérdezi rögtön Liam.
-Dehogynem, ott táncol.-int a hátunk mögé.-Miért?
Amíg én hátra nézek Gigire aki éppen Brooklynnel táncol, Liam elmagyarázza Zaynnek, hogy sikerült leöntenem magam narancslével.
-Gigi biztosan szívesen segít.-mosolyog rám Zayn mikor vissza fordulok feléjük.-Kicsim!-int oda a barátnőjének aki azonnal otthagyja az én táncoló barátnőmet és oda jön hozzánk.
A barátja mellé lépve, csókot nyom a srác arcára, aki csak mosolyogva nyugtázza, hogy mostantól vörös rúzzsal az arcán kell buliznia.
-Katyvel történt egy kis baleset,-mutat a ragacsos ruhámra.- segítenél neki?
-Persze.-villantja rám rögtön Gigi is a mosolyát.-Gyere.
Karon ragadva a széles lépcső felé kezd húzni. Ezek szerint még egy ideig nem megyek haza. És hátra pillantva a Zaynnel beszélgető Liamre, ezt már nem is bánom annyira.
Liam James Payne
Mióta először megláttam a kávézóban semmi másra nem tudok gondolni csak rá. A gyönyörű kék szemeire, a könnyed lépteire, a levendula illatára. Mikor megláttam az ajtóban állva a szívem ezerszeres erővel vert és mintha csak valami érthetelen kábulatban lennék semmi nem jutott el teljesen az agyamig rajta kívűl. Az előbb a konyhában minden porcikámmal éreztem a jelenlétét, teljesen megrészegített az illata, a selymes bőre a tenyerem alatt, a pillantása. Úgy vonz akár a mágnes a fémet, nem tudok neki ellen állni. Most hogy egy kicsit távolabb került tőlem már más is eljutott a gondolataimig azon kívül, hogy mennyire elképesztően kék a szeme. Kissé lesokkolt az eddig háttérbe szoruló gondolatok hirtelen áramlása. Hatalmas vészjelző villogott a szemem előtt; túl fiatal! Most hogy jobban megnézhettem talán kicsit idősebb lehet, mint amennyinek legelőször gondoltam, talán tizenhat, maximum tizenhét. Basszus, nem lehet több tizenhétnél és nekem egyszerűen nem megy ki a fejemből! Ez nem lehet igaz!
Gondolataimból Zayn szakított ki, aprót lökött a karomon és elismerően bólintva biccentett a lépcső felé. Előre érezve a vesztem oda fordultam és szó szerint tátva maradt a szám. Gigi sétált le az emeletről, mellette Katy lépkedett gyönyörű, fekete, mini ruhában. Fedetlen formás lábairól le sem tudtam venni a szemem.
Csessze meg, túl fiatal!
Aztén felemelte a fejét és találkozott a tekintetünk. A zafír kékség most is magával ragadott, olyan volt mintha bele ragadnék a saját fejembe ahonnan semmi sem tudott kiszakítani, sem a hangos zene vagy Gigi kaján vigyora, csakis a felém lépkedő lányra tudtam koncentrálni. Légszomjjal kűzdve figyeltem ahogyan megáll előttem és megvillant egy zavart kis félmosolyt.
-Csinos ruha Katy.-jegyezte meg mögöttem Zayn és ha nem tudnám,hogy csak udvariasságból mondja most megfordulnék, hogy megfojtsam.
Katy csak zavartan a füle mögé símította az egyik csillogó hajfürtjét aztán rám nézve összeráncolta apró szemöldökét.
-Van rajtam valami furcsa?-kérdezte és úgy hangzott mintha bántaná valami.
Észbe kapva megráztam a fejem és egy mosoly kiséretében emlékeztettem magam mennyire fiatal is az elöttem álló lány.-Nem, dehogy. Nagyon csinos vagy.
Kijelentésem nyomán kis piros folt jelent meg az arca két oldalán ami kiterjedt egészen a füléig, ezzel eszméletlen aranyossá téve őt.
-Katy!-jelent meg mögötte a barátnője.-Mi lett a ruháddal?-kérdezte furcsálva nézve a lányra.
-Leöntöttem, Gigi kölcsön adta ezt, hogy ne kelljen haza mennem.- fekete Kat.
-Ohh. Sajnálom a ruhád de Katy, -nézett végig rajta vigyorogva Brook. -ez nagyon jól áll!
-Köszi.-mosolygott vissza Katy.
-Gyere táncolni!-ragadta meg hirtelen a karját Brooklyn és szinte bevonszolta a táncoló tömegbe.
Újra azon kaptam magam, hogy mindenről elfeledkezve bámulom Kat-et. A hosszú lábait, karcsú derekát.
Aztán már ott voltam én is az emberek között, egyre közelebb kerülve hozzá. Kinyújtottam a karom, megérintve a derekát, mire megfordult. Arra számítottam, hogy döbbenten elhúzódik de nem tette. Helyette a szemembe nézett és nyakam köré fonta a karjait. Éreztem finom, puha tenyerét a tarkómon. A szívem olyan hangosan dobolt a fülemben, hogy szinte semmi mást nem hallottam tőle. Most már bátrabban csúsztattam a kezem a derekára, szorosabban fogtam. Eggyütt mozdultunk az ütemre, éreztem ahogyan dolgoznak az izmai a finom anyagú ruha alatt. Jobbra mozdult a csípője és én követtem a mozdulatot.
Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, éreztem a levendula illatát. Újra bele néztem azokba a szemekbe amik felforgatják az egész világom. Lehunyta a szemét, a hosszú fekete szempillákról lejjebb csúszott a tekintetem az apró, pisze orrára, majd a telt rózsaszín ajkaira. Ekkor a nyelvével végig szántott az alsó ajkán és nekem egy őrült pillanatra a fejembe fészkelte magát egy gondolat. Feljebb emeltem a tekintetem és észre vettem, hogy Ő is engem néz. És pont úgy nézett. A kék tekintet szinte perzselte a bőrőm, és ettől az egész bensőm megmozdult. Ekkor elpattant bennem valami és sutba dobva minden gondolatot, elhallgattatva minden figyelmeztető hangocskát közelebb hajoltam.
Amint az ajkam találkozott az ő puha ajkaival elrántotta a fejét. A tenyere a tarkómról a mellkasomra csúszott és egy határozott mozdulattal ellökött magától. A következő pillanatban egy óriási, csípős pofon landolt az arcomon.
Ijedt, felháborodott hangját tisztán hallottam a dübörgő zene ellenére is.
-Mégis mit képzelsz?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése