A hint of a smile
Egy halvány mosoly
Elgondolkozva parkoltam le a kedvenc kávézóm előtt.
Mielőtt kiszálltam volna, felhúztam a kapucnim és az orromra toltam a napszemüvegem. Abban reménykedtem, hogy a reggeli rohanásban senkinek nem lesz annyi ideje, hogy jobban megnézzen magának.
Nagyon reméltem, hogy nem ismernek fel, mert most semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy egy csomóan körbe vegyenek és mialatt a nevemet sikoltozzák, mindenféle papír fecnit dugjanak az orrom alá, amivel majdnem kiszúrják a szememet.
Mielőtt kiszálltam volna, felhúztam a kapucnim és az orromra toltam a napszemüvegem. Abban reménykedtem, hogy a reggeli rohanásban senkinek nem lesz annyi ideje, hogy jobban megnézzen magának.
Nagyon reméltem, hogy nem ismernek fel, mert most semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy egy csomóan körbe vegyenek és mialatt a nevemet sikoltozzák, mindenféle papír fecnit dugjanak az orrom alá, amivel majdnem kiszúrják a szememet.
Félre értés ne essék, imádom a rajongókat, de a tegnapi nap után semmi kedvem ehhez az egész felhajtáshoz, ami a banda és a közelgő turné miatt körülöttem forog.
Másra sem vágytam, csak, hogy a szobám magányában, pihenjem ki a tegnap esti koncertet és az azt követő, igen csúnya botrányt.
Másra sem vágytam, csak, hogy a szobám magányában, pihenjem ki a tegnap esti koncertet és az azt követő, igen csúnya botrányt.
Kiszálltam a kocsiból és gyors léptekkel igyekeztem a biztonságot jelentő kávézó felé. Kissé megkönnyebbültem mikor meghallottam, hogy megszólal az ajtó feletti kis csengő, amikor beléptem.
Nem néztem körbe, rögtön a pulthoz mentem és intettem az egyik pultos lánynak, hogy rendelni szeretnék.
Egy pillanatra rám nézett, jelezve ezzel, hogy észre vett, majd megfordult és egy tálcával a kezében igyekezett az egyik asztalnál ülő idősebb öltönyös, aktatáskás férfihoz.
Egy pillanatra rám nézett, jelezve ezzel, hogy észre vett, majd megfordult és egy tálcával a kezében igyekezett az egyik asztalnál ülő idősebb öltönyös, aktatáskás férfihoz.
Idegesen doboltam a lábammal míg arra vártam, hogy kiszolgáljanak.
Általában nem vagyok ilyen türelmetlen, de most jó okom volt rá.
A tegnap esti kis botrányunk után, ha ma nem jelenünk meg mindannyian, időben azon a szaros sajtó tájékoztatón, csak még jobban elássuk magunkat a rajongók szemében, ráadásul a média csak még jobban ránk száll.
Általában nem vagyok ilyen türelmetlen, de most jó okom volt rá.
A tegnap esti kis botrányunk után, ha ma nem jelenünk meg mindannyian, időben azon a szaros sajtó tájékoztatón, csak még jobban elássuk magunkat a rajongók szemében, ráadásul a média csak még jobban ránk száll.
Megszólalt az ajtó feletti kis csengő jelezve, hogy még több vendég érkezett.
Egy pillanatra hátra néztem.
Egy körülbelül tizennégy tizenöt év körüli lány lépett be a kávézó üveg ajtaján.
Alacsony volt alig lehetett több 150 centinél.
Szőkés barna haját egy laza mozdulattal kisöpörte a szeméből és fázósan megdörzsölte az alkarját.
Körülnézett, majd hirtelen megakadt a tekintete rajtam és mosolyogva indult el felém.
Nem tagadom, egy pillanatra megremegett a gyomrom a mosolya láttán, de azután megráztam a fejem és előre fordultam.
Mint mondtam, semmi kedvem most ahhoz, hogy körülugráljanak.
Egy pillanatra hátra néztem.
Egy körülbelül tizennégy tizenöt év körüli lány lépett be a kávézó üveg ajtaján.
Alacsony volt alig lehetett több 150 centinél.
Szőkés barna haját egy laza mozdulattal kisöpörte a szeméből és fázósan megdörzsölte az alkarját.
Körülnézett, majd hirtelen megakadt a tekintete rajtam és mosolyogva indult el felém.
Nem tagadom, egy pillanatra megremegett a gyomrom a mosolya láttán, de azután megráztam a fejem és előre fordultam.
Mint mondtam, semmi kedvem most ahhoz, hogy körülugráljanak.
Türelmetlenül intettem újra a pultos lány felé.
Hallottam amint a kislány halk léptekkel közeledik felém, a cipője sarka kopogott a padló kövezetén.
Összeszorított szemekkel vártam, hogy megálljon mellettem és feltegye a szokásos kérdést. Úr isten!
Te vagy Liam Payne?
Összeszorított szemekkel vártam, hogy megálljon mellettem és feltegye a szokásos kérdést. Úr isten!
Te vagy Liam Payne?
Egy pillanattal később meg is halottam a hangját.
Ám a várt kérdés helyett valami egészen más hagyta el a száját.
Ám a várt kérdés helyett valami egészen más hagyta el a száját.
-Nia!-szólt egy kicsit hangosabban és felemelve aprócska kezét intett egyet annak a pultos lánynak akinek én már másodjára hívtam fel magamra a figyelmét, kevés sikerrel.
Az említett lány mosolyogva fordult a mellettem álló aprócska lány felé, majd legnagyobb döbbenetemre azonnal elindult felénk.
Na szép!
A barátnőjét bezzeg azonnal észre veszi én meg már vagy tíz perce dekkolok itt! Türelmetlenül néztem az órámra amely azt mutatta, tíz perc múlva nyolc.
Az istenit el fogok késni!
A barátnőjét bezzeg azonnal észre veszi én meg már vagy tíz perce dekkolok itt! Türelmetlenül néztem az órámra amely azt mutatta, tíz perc múlva nyolc.
Az istenit el fogok késni!
-Szia!-mosolygott a kislányra a pultos csaj.-Nahát téged is látni erre felé?
Az említett csilingelő hangon felnevetett majd mosolyogva kezdett beszélni.
-Tudod, hogy van ez! Sok a lecke, kevés a szabad idő!-mondta.
A hangja hallatán, azonnal libabőrös lett a karom.
Olyan szép dallamos hangja volt, mint a mesebeli tündéreknek.
Olyan szép dallamos hangja volt, mint a mesebeli tündéreknek.
Bosszankodva ráztam meg a fejem.
Liam, mégis mit képzelsz?
Ez csak egy kislány!
Ráadásul sietned kell, emlékszel?
Liam, mégis mit képzelsz?
Ez csak egy kislány!
Ráadásul sietned kell, emlékszel?
-Ne haragudj!-szólítottam meg a pultos lányt, ezek szerint Niat, megszakítva ezzel az eddigi kellemes csevegést a "kislánnyal".-Már vagy tíz perce állok itt! Sietek! Megtennéd, hogy... ?
-Óó, ne haragudj!-fordult felém mosolyogva Nia.-Mit hozhatok?
Ledaráltam a kérésemet majd, mikor ő lejegyezte a kis noteszébe újra felpillantott rám.
-Egy pillanat és hozom!-mosolygott rám, majd hátat fordított és sietős léptekkel eltűnt az egyik ajtó mögött.
Egy pillanatra ránéztem a mellettem álló lányra.
Rosszallóan csóválta a fejét.
Rosszallóan csóválta a fejét.
-Mi az?-kérdeztem egy fokkal élesebben mint szerettem volna.
-Semmi.-mondta majd felkapta a pultról a kis táskáját és az ajtó felé indult.
Ám egy lépés után hirtelen megfordult és rám nézett.
Ám egy lépés után hirtelen megfordult és rám nézett.
-Tudod, nem az ő hibája, hogy ilyen sok a vevő és nem tud mindenkit azonnal kiszolgálni.-szólt halkan és vakító kék tekintetét az enyémbe fúrta.- Lehetnél vele egy kicsit kedvesebb is!
Ahogyan megfordult, hogy elmenjen derékig érő szőkés barna haja meglebbent és a finom illata megcsapta az orromat.
Levendula.
Levendula.
Majd anélkül, hogy egy pillanatra is hátra fordult volna, az ajtóhoz sétált, kinyitotta majd kilibbent a hajnali hidegbe.
-Itt is vagyok!-hallottam Nia hangját a hátam mögül.
Vissza fordultam a pulthoz és rámosolyogtam a lányra.
Ő átnyújtotta a rendelésem, én a kávék árát és a szokásosnál egy kicsit több borravalót csúsztattam a tenyerébe.
Ő átnyújtotta a rendelésem, én a kávék árát és a szokásosnál egy kicsit több borravalót csúsztattam a tenyerébe.
-Nagyon sajnálom, hogy olyan tapló voltam az előbb!-mosolyogtam rá.
Egy hatalmas boldog mosolyt kaptam válasz képen.
-Semmi baj!-mondta.
Elmosolyodtam majd a kávékkal a kezemben siettem ki a kávézóból.
Amint kiléptem az ajtón, nyakamat nyújtogatva, hosszú percekig forogtam körbe körbe. Kerestem valamit.
Ám nem sokáig állhattam ott mert a következő pillanatban hirtelen csipogott egyet az órám jelezve, hogy egész van.
Szitkozódva pattantam be a kocsiba és indítottam.
A francba, elkéstem!
Amint kiléptem az ajtón, nyakamat nyújtogatva, hosszú percekig forogtam körbe körbe. Kerestem valamit.
Ám nem sokáig állhattam ott mert a következő pillanatban hirtelen csipogott egyet az órám jelezve, hogy egész van.
Szitkozódva pattantam be a kocsiba és indítottam.
A francba, elkéstem!
Miért kellet nekem megállni nézelődni?
Egyáltalán mi a francot akartam ott az utcán állva?
Nem is tudom.
Talán abban reménykedtem, hogy valahol megpillanthatom azokat a finom illatú hosszú szőkés barna tincseket meglibbenni a közelben.-válaszoltam meg a saját kérdésemet.
Egyáltalán mi a francot akartam ott az utcán állva?
Nem is tudom.
Talán abban reménykedtem, hogy valahol megpillanthatom azokat a finom illatú hosszú szőkés barna tincseket meglibbenni a közelben.-válaszoltam meg a saját kérdésemet.
A Francba már Liam!
Verd már ki a fejedből azt a kislányt!
Verd már ki a fejedből azt a kislányt!
