2014. szeptember 7., vasárnap

Első fejezet ~ Furcsa káprázat~

Second chance

Második esély


Nem a legkellemesebb módon ébredtem. Ugyanis korán reggel Louis egy hatalmas sikoly közepette berontott a szobámba, megjegyzem szegény ajtómat majdnem kiszakította a helyéről, majd rám vetette magát. 

Már megszoktam így egy fájdalmas nyögésen kívül, semmi más reakcióm nem volt.
-Ébresztő madárkám!-visította a fülembe. 
A képébe nyomtam a párnám, hogy az valamennyire tompítsa a hangját, mert így korán reggel kifejezetten sérti a fülem az a vinnyogás amit néha produkálni tud.
-Kelj fel!-üvöltötte még egyszer majd leszállt rólam és kiszáguldva a szobából becsapta maga után az ajtót. 
Hatalmas sóhaj közepette ültem fel az ágyon. Nem hiszem el, hogy már korán reggel is ilyen hiperaktív. Nem az, imádom az összes hülyeségével együtt de azért néha kicsit sok amit csinál.
A hajamba túrtam majd kimásztam az ágyból és a saját külön bejáratú fürdőm felé vettem az irányt. Gyors tusolás után már kissé éberebb voltam. Kiszálltam a kabinból és egy törölközőt a csípőm köré tekerve mentem vissza a szobámba. Felöltöztem majd kinyitottam a szobám ajtaját, hogy kimenjek. Zayn is éppen akkor vánszorgott ki a szobájából.
Elég késő lehet már ha Zayn most ébredt fel. 
-Jó reggelt-köszöntem neki mosolyogva.
-Neked is!-morogta majd az arcát dörzsölgetve vánszorgott a lépcső felé. 
Együtt mentünk le a földszintre. Már mindenki fent volt. Harry egy pokrócba takarózva ébredezett a kanapén, Louis pedig éppen valami hülye dalocskát énekelgetett, pontosabban visított a fülébe. Nem sokáig bírta egy pillanattal később hangosan egy dísz párna repült a visító srác arcába.
Zayn oda ment a kanapéhoz, arrébb lökdöste Harry-t majd levágódott és horkolt tovább. Louis azon hisztizett, hogy Harry az arcába nyomta a párnát Harry meg Zayn-nek nyávogott, hogy menjen már arrébb, mert nem fér el, különben is ő volt ott előbb.
Fejcsóválva mentem be a konyhába hol a mi kis ír haspókunk éppen a hűtőt fosztotta ki.
-Jó reggelt!-köszöntem neki mire rám kapta a fejét. A szájából valami zöld saláta szerű cucc lógott ki, és az arca tejszínhabos volt.
-Jó reggelt!-mosolygott rám mire a félig megrágott saláta levél kihullott a szájából és a padlón végezte.
Undorodva elhúztam a szám, majd úgy döntöttem főzök egy kávét. A kávéfőzőhöz léptem és neki álltam az én reggeli "üzemanyagom" elkészítésének.
Amint elkészült levágódtam az asztalhoz az egyik székre és belekortyoltam a gőzölgő feketémbe. A konyhában a frissen főzött kávé illata terjengett így nem csodálkoztam amikor Zayn nyúzott feje is megjelent a konyha ajtóban és egy bögrét megragadva töltött magának a fekete folyadékból, aztán az enyémhez hasonló mozdulattal leült mellém.
Pár pillanattal később már a legfiatalabb banda tag is ott ült mellettünk.
-Liam!-szólt.
-Tessék?-kaptam felé a fejem.
-Tudod, hogy olyan vagy nekem mintha a bátyám lennél!-kezdte.
Szem forgatva álltam fel az asztaltól.
-Csinálok neked kakaót!-mondtam mire szélesen elvigyorodott és a levegőbe bokszolt!
-Yess!-súgta de még így is hallottam.
-Srácok az esti koncert előtt nem megyünk el kajálni a Nando's-ba?-vágódott le a másik oldalamra Niall.
-Felőlem.-vontam meg a vállam, majd megittam az utolsó korty kávémat és felálltam.
-Most komolyan Nando's-ba akartok menni?-nyavalygott nekem Zayn.
-Hát, ha nem akarsz akkor ne gyere.-mondtam.-Niall, ha azt akarod, hogy elvigyelek akkor most gyere!
Niall persze rögtön felpattant és már rohant is a bejárati ajtóhoz. 
-Én is jövök!-szaladt utána Louis sikítva.Hatalmas sóhajjal indultam utánuk. Biztos voltam benne, hogy mire végzünk az idegvégződéseim cafatokban fognak lógni.
Mint két gyerek úgy vártak az ajtóban. Egymás mellett felsorakozva, fogták egymás kezét, Louisnak még a cipőfűzője is lógott.
-Na mennyünk.-mondtam.
Mivel ott álltak az ajtó mellett gondoltam kinyitják, de természetesen nem tették. Csak nagy szemekkel néztek rám és várták, hogy kiengedjem őket.
Kínomban röhögve nyitottam ki az ajtót. Azonnal kirohantak és a kocsi felé rohanva, megpróbálták kigáncsolni egymást miközben ordítoztak egymással.
-Én ülök előre!-kiáltotta Niall, mire Louis a kabátjánál fogva vissza rántotta és röhögve szaladt el mellette.
-Csak szeretnéd!-kiáltotta hátra az ír fiúnak, majd bepattant az anyósülésre és egy gonosz kacajt hallatva összedörzsölte a tenyerét. A mi kis ír manócskánk pedig valami olyasmit motyogott magának, hogy nem baj, legalább ehet csirkét majd be ült hátra.
Nevetve ültem be és indítottam. Ezek ketten nem normálisak!
-Na Liam fiam!-rebegtette felém a szempilláit Louis.
-Tessék!-szóltam.
-Kapcsoljatok már be valami zenét!-nyavalygott a hátsó ülésen Niall.-Olyan csend van!
Kérésére bekapcsoltam a rádiót és találomra benyomtam az egyik csatornát ahol éppen egy Flo Rida szám ment.
Niall rögtön hangosan énekelni kezdte a számot amihez pár perc múlva mi is csatlakoztunk Louis-sal. Persze röhögés lett a vége, ugyanis Louis, (Ki más?) nem állta meg, hogy a végét ne vinnyogva, szerinte kislányhangon, énekelje el.
Hatalmas volt. Az étterem előtt is hangosan nevetve szálltunk ki a kocsiból.
Ezek után az egész nap ilyen jó hangulatban telt.



~*~*~



Meredten bámultam ki az ablakon az eső áztatta utakra. A nap egy pillanatra áttört a szürke eső felhőkön és megvilágította a házak tetejét. Majd egy felhő arrébb úszott az égen és újra eltakarta a napot.
-Mi ez a sóhajtozás nálad mostanában Liam fiam?-visította a fülembe Louis aki pechemre pont mellettem ült az autóban.-Csak nem szerelmes vagy?-kérdezte és úgy rebegtette a szempilláit mint a lányok.
-Mi van?-kérdeztem értetlenül.-Nem.
Unottan fordultam vissza az ablak felé. Már egy órája utaztunk, lassan megérkezünk a koncert helyszínére. 
Louis kérdésére talán nem válaszoltam teljesen őszintén. Mert bár szerelmes nem vagyok, de tény és való, hogy mostanában túl sokat gondolok azokra a levendula illatú fürtökre és a gazdájukra. Hiába tudom, hogy nem lenne szabad egy tízen akárhány éves kislányról ábrándoznom, egyszerűen nem megy ki a fejemből! Túl sokat gondolok arra a kislányra!
Hirtelen lassítani kezdett a kocsi, majd megállt a hatalmas csarnok hátsó bejáratánál ahol két óra múlva koncertet kell adnunk. Sóhajtva szálltam ki. 
Rengetegen voltak már bent és a csarnok előtt de ide egy rajongó sem jött. Illetve... Tévedtem. Ugyanis két lány igyekezett felénk arcukon félénk mosollyal, egy egy papírcetlit szorongatva.
Az egyik barna hajú mosolygós lány megállt előttem és félénken elrebegte a kérését.
-Persze!-válaszoltam neki mosolyogva és elvettem a felém nyújtott papírt és tollat.-Hogy hívnak?
-Lisa.-mondta szélesen mosolyogva.
Az öröme amit az okozott, hogy megkérdeztem a nevét, rám is átragadt így szélesen mosolyogva firkantottam rá a papírra a nevem és mellé; Lisának szeretettel.
-Lehetne esetleg egy közös képet is?-kérdezte mikor átadtam neki a papírt.
-Persze!-mondtam újra és mikor elővette a telefonját, szorosan átölelve mosolyogtam bele a kamerába.
Miután elkészült a kép még egyszer mosolyogva megöleltem, majd hozzám a másik lány lépett, ő pedig Niall-hez lépett.
-Szia!-mosolyogtam rá a szőke hajú szeplős lányra.
-Szia Liam! Aláírnád kérlek?-nyújtotta felém bátran a papírját.
Ő sokkal bátrabb volt mint Lisa.
-Persze! Hogy hívnak?-kérdeztem meg tőle mosolyogva.
-Alison!-mondta.-Alison Shon.
-Szép neved van!-mosolyogtam rá majd a nevem mellé még oda írtam a papírra, hogy Szeretettel Alisonnak majd vissza adtam a papírt és beálltam mellé egy közös kép erejéig.
Mosolyogva öleltem meg és hagytam, hogy elkészítse a képet. Bele néztem a kamerába ami egy pillanatra elsötétült és én megpillantottam valamit a telefon képernyőjén visszatükröződő fényben. Egy alacsony lány sétált el mögöttem, tőlem pár méterre. 
Szőkés barna haja lebegett utána.
Olyan gyorsan fordultam meg, hogy szegény lányt majdnem felborítottam. De most nem tudott érdekelni. Izgatottan kerestem a tekintetettemmel azokat a hosszú szőkés barna fürtöket. Amikor észre vettem tőlem nem messze, izgatottan indultam meg felé. Sietős léptekkel haladt, egy pillanatra megállt, hogy megigazítsa a válláról lecsúszott táskáját, majd újra elindult. Az út szélén megállt és apró, vékony kezét felemelve leintett egy taxit.
Gyorsabb léptekkel közeledtem felé, nem akartam, hogy beszálljon abba a taxiba. Legalább is addig nem amíg legalább a nevét meg nem tudom.
Egy taxi állt meg előtte az úton. Kecses mozdulattal nyitotta ki a kocsi ajtaját majd beszállni készült.
Futva igyekeztem felé.
-Hé!-kiáltottam el magam és széles kézmozdulattal intettem felé.-Hé várj!
Ám mintha meg sem hallotta volna szállt be a kocsiba, ahogyan beült a haja meglebbent és ha ott álltam volna mellette érezhettem volna azt a finom levendula illatot.
-Hé!-kiáltottam újra, most hangosabban.
Már nem voltam messze tőle. Kétségbeesetten reménykedtem abban, hogy meghallja. Ebben a pillanatban nem érdekelt, hogy csak egy kislány! Meg akartam állítani. Beszélni akartam hozzá. Látni akartam. Meg akartam tudni a nevét. Meg akartam tőle kérdezni, hogy ki Ő? Honnan került ide? És miért ilyen... Titokzatos? Varázslatos?
Ám mielőtt még bármit is tehettem volna, becsapta a kocsi ajtaját és a taxi elhajtott vele.
-Hogy az a...!-szitkozódtam hangosan és mérgemben belerúgtam a hozzám legközelebb eső tárgyba, ami történetesen egy kuka volt.
Hangosan szitkozódva fordultam meg és mentem vissza a srácokhoz. Értetlenül és teljesen ledöbbenve álltak ott. A két rajongónk már elment, így csak még rosszabb lett a kedvem, mert még csak bocsánatot sem kérhettem attól a lánytól akit az előbb olyan durván ott hagytam. Nem mellesleg majdnem fellöktem.
-Ez mi volt?-kérdezte Louis értetlenül.
-Semmi!-mondtam élesen.-Bemehetnénk?
Nem szólt semmit csak megbántottan meredt rám majd megfordult és oda sétált Niall mellé. Elindultunk befelé és nekem, a titokzatos kislány miatt érzett csalódottságom és az Alison nevezetű rajongó iránti bűntudatom mellé még csatlakozott a Louis iránt érzett bűntudat is, amiért sikeresen megbántottam a bukó viselkedésemmel.
Fantasztikus formában vagy ma Liam! Ez az! Így kell tönkretenni a jó hangulatot! Ezt oktatni kéne! Tapsot nekem. Ezek után keserű szájízzel indultam el a többiekkel az öltözőbe.

2014. augusztus 27., szerda

Prológus avagy ~Láttam egy igazi Angyalt!~

A hint of a smile

Egy halvány mosoly





   Elgondolkozva parkoltam le a kedvenc kávézóm előtt. 
Mielőtt kiszálltam volna, felhúztam a kapucnim és az orromra toltam a napszemüvegem. Abban reménykedtem, hogy a reggeli rohanásban senkinek nem lesz annyi ideje, hogy jobban megnézzen magának. 
Nagyon reméltem, hogy nem ismernek fel, mert most semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy egy csomóan körbe vegyenek és mialatt a nevemet sikoltozzák, mindenféle papír fecnit dugjanak az orrom alá, amivel majdnem kiszúrják a szememet. 
Félre értés ne essék, imádom a rajongókat, de a tegnapi nap után semmi kedvem ehhez az egész felhajtáshoz, ami a banda és a közelgő turné miatt körülöttem forog. 
Másra sem vágytam, csak, hogy a szobám magányában, pihenjem ki a tegnap esti koncertet és az azt követő, igen csúnya botrányt. 
 Kiszálltam a kocsiból és gyors léptekkel igyekeztem a biztonságot jelentő kávézó felé. Kissé megkönnyebbültem mikor meghallottam, hogy megszólal az ajtó feletti kis csengő, amikor beléptem. 
Nem néztem körbe, rögtön a pulthoz mentem és intettem az egyik pultos lánynak, hogy rendelni szeretnék. 
Egy pillanatra rám nézett, jelezve ezzel, hogy észre vett, majd megfordult és egy tálcával a kezében igyekezett az egyik asztalnál ülő idősebb öltönyös, aktatáskás férfihoz.
Idegesen doboltam a lábammal míg arra vártam, hogy kiszolgáljanak. 
Általában nem vagyok ilyen türelmetlen, de most jó okom volt rá. 
A tegnap esti kis botrányunk után, ha ma nem jelenünk meg mindannyian, időben azon a szaros sajtó tájékoztatón, csak még jobban elássuk magunkat a rajongók szemében, ráadásul a média csak még jobban ránk száll.
Megszólalt az ajtó feletti kis csengő jelezve, hogy még több vendég érkezett. 
Egy pillanatra hátra néztem. 
Egy körülbelül tizennégy tizenöt év körüli lány lépett be a kávézó üveg ajtaján. 
Alacsony volt alig lehetett több 150 centinél. 
Szőkés barna haját egy laza mozdulattal kisöpörte a szeméből és fázósan megdörzsölte az alkarját. 
Körülnézett, majd hirtelen megakadt a tekintete rajtam és mosolyogva indult el felém. 
Nem tagadom, egy pillanatra megremegett a gyomrom a mosolya láttán, de azután megráztam a fejem és előre fordultam. 
Mint mondtam, semmi kedvem most ahhoz, hogy körülugráljanak.
Türelmetlenül intettem újra a pultos lány felé. 
Hallottam amint a kislány halk léptekkel közeledik felém, a cipője sarka kopogott a padló kövezetén. 
Összeszorított szemekkel vártam, hogy megálljon mellettem és feltegye a szokásos kérdést. Úr isten! 
Te vagy Liam Payne?
Egy pillanattal később meg is halottam a hangját. 
Ám a várt kérdés helyett valami egészen más hagyta el a száját.
-Nia!-szólt egy kicsit hangosabban és felemelve aprócska kezét intett egyet annak a pultos lánynak akinek én már másodjára hívtam fel magamra a figyelmét, kevés sikerrel.
Az említett lány mosolyogva fordult a mellettem álló aprócska lány felé, majd legnagyobb döbbenetemre azonnal elindult felénk.
Na szép! 
A barátnőjét bezzeg azonnal észre veszi én meg már vagy tíz perce dekkolok itt! Türelmetlenül néztem az órámra amely azt mutatta, tíz perc múlva nyolc. 
Az istenit el fogok késni!
-Szia!-mosolygott a kislányra a pultos csaj.-Nahát téged is látni erre felé?
Az említett csilingelő hangon felnevetett majd mosolyogva kezdett beszélni.
-Tudod, hogy van ez! Sok a lecke, kevés a szabad idő!-mondta.
A hangja hallatán, azonnal libabőrös lett a karom. 
Olyan szép dallamos hangja volt, mint a mesebeli tündéreknek. 
Bosszankodva ráztam meg a fejem. 
Liam, mégis mit képzelsz? 
Ez csak egy kislány! 
Ráadásul sietned kell, emlékszel?
-Ne haragudj!-szólítottam meg a pultos lányt, ezek szerint Niat, megszakítva ezzel az eddigi kellemes csevegést a "kislánnyal".-Már vagy tíz perce állok itt! Sietek! Megtennéd, hogy... ?
-Óó, ne haragudj!-fordult felém mosolyogva Nia.-Mit hozhatok?
Ledaráltam a kérésemet majd, mikor ő lejegyezte a kis noteszébe újra felpillantott rám.
-Egy pillanat és hozom!-mosolygott rám, majd hátat fordított és sietős léptekkel eltűnt az egyik ajtó mögött.
Egy pillanatra ránéztem a mellettem álló lányra. 
Rosszallóan csóválta a fejét.
-Mi az?-kérdeztem egy fokkal élesebben mint szerettem volna.
-Semmi.-mondta majd felkapta a pultról a kis táskáját és az ajtó felé indult. 
Ám egy lépés után hirtelen megfordult és rám nézett.
-Tudod, nem az ő hibája, hogy ilyen sok a vevő és nem tud mindenkit azonnal kiszolgálni.-szólt halkan és vakító kék tekintetét az enyémbe fúrta.- Lehetnél vele egy kicsit kedvesebb is!
Ahogyan megfordult, hogy elmenjen derékig érő szőkés barna haja meglebbent és a finom illata megcsapta az orromat. 
Levendula.
Majd anélkül, hogy egy pillanatra is hátra fordult volna, az ajtóhoz sétált, kinyitotta majd kilibbent a hajnali hidegbe.
-Itt is vagyok!-hallottam Nia hangját a hátam mögül.
Vissza fordultam a pulthoz és rámosolyogtam a lányra. 
Ő átnyújtotta a rendelésem, én a kávék árát és a szokásosnál egy kicsit több borravalót csúsztattam a tenyerébe.
-Nagyon sajnálom, hogy olyan tapló voltam az előbb!-mosolyogtam rá.
Egy hatalmas boldog mosolyt kaptam válasz képen.
-Semmi baj!-mondta.
Elmosolyodtam majd a kávékkal a kezemben siettem ki a kávézóból. 
Amint kiléptem az ajtón, nyakamat nyújtogatva, hosszú percekig forogtam körbe körbe. Kerestem valamit. 
Ám nem sokáig állhattam ott mert a következő pillanatban hirtelen csipogott egyet az órám jelezve, hogy egész van. 
Szitkozódva pattantam be a kocsiba és indítottam. 
A francba, elkéstem!
Miért kellet nekem megállni nézelődni? 
Egyáltalán mi a francot akartam ott az utcán állva? 
Nem is tudom. 
Talán abban reménykedtem, hogy valahol megpillanthatom azokat a finom illatú hosszú szőkés barna tincseket meglibbenni a közelben.-válaszoltam meg a saját kérdésemet.
A Francba már Liam! 
Verd már ki a fejedből azt a kislányt!