Sziasztok Manók!
Úr isten de régen jártam itt!
Ne haragudjatok, amiért ilyen sokáig nem hallottatok felőlem és nem volt új
fejezet! De most itt vagyok, hoztam az új részt. Remélem, hogy nem haragszotok
rám nagyon és persze, hogy tetszeni fog a fejezet! :)
Hatalmas ölelés: Szandi xxx
Sapphire
Zafír
~Néha elég egy pillantás ahhoz, hogy szerelembe essünk.~
~Katleen Lindsy Holmes~
Korán reggel ébredtem, a nap besütött az ablakon, tegnap este elfelejtettem elhúzni a sötétítőt. Ezt most szenvedtem meg ugyanis nem túl kellemesen a napsugarak a szemembe tűztek így hunyorogva a szememet dörzsölgetve ültem fel az ágyban. Nagyot ásítva húztam a fejemre a takarót és fészkelődtem addig amíg meg nem találtam a számomra kényelmes pozíciót. Már majdnem vissza is aludtam amikor azonban hangosan kopogtattak a szobám ajtaján. -Ki az? - kiálltottam a csukott ajtónak.
-A bátyád aki reméli, hogy nem kell látnia meztelenül avagy lengén öltözve.-jött a válasz az ajtó túloldaláról.
-Ne aggódj! Meg kíméllek a látványtól.-kiáltottam.
Kinyilt az ajtó és én morcosan tekintettem Chrisre a takaróm alól.
-Ú hu hu! Kislány! Ha szemmel ölni lehetne... -ült le az ágyam szélére egy bögre meleg kakaóval.
-Hagyál aludni!-morogtam lehunyt szemmel.
-Hát azt sajnos nem tehetem.-mosolygott rám kedvesen.
A fejemre húztam a takarót és a biztonság kedvéért erősen fogtam nehogy le tudja húzni rólam.
-Hoztam kakaót.
Lehúztam a fejemről a takarót, kinyitottam a szemem és a mini egeres bögrére majd a bátyámra néztem.
-Anya csinálta?- kérdeztem.
-Igen.-mosolygott Chris.
Fel ültem és a bögréért nyúltam.
Oda adta, majd felállt mellőlem és miközben bele kortyoltam a forró italba megsimította a hajam és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Jó reggelt Szépségem!
-Neked is!-mosolyodtam el.
Vissza mosolygott, majd megfordult és kiment.
Az éjjeli szekrényen álló digitális órám számlapja szerint negyed hét volt, így nyugodtan kortyolgattam kedvenc bögrémből. Mikor elfogyott, a bögrét letettem az éjjeli szekrényre és kimásztam a puha meleg ágyamból, hogy utána dideregve szaladjak a szekrényemhez. Nem mintha olyan hideg lenne a szobámban, ellenkezőleg. Kellemes meleg van mindig, mégis mikor reggelente kimászok a meleg takaró alól, úgy érzem menten megfagyok.
Így volt ez most is, így sietve kapkodtam ki a szekrényből a ruha darabokat és kapkodtam őket magamra.
Mikor elkészültem, jöttem csak rá, hogy a nagy sietségben a fehér pólómat fordítva vettem fel.
-Ó, hogy az a...!-motyogtam és megfordítottam magamon a pólót.
Azután gyorsan átkeféltem hosszú szőkés barna hajam, és felkaptam az íróasztal mellől az iskola táskám. Amint kiléptem a szobám ajtaján, megéreztem Anyu szokásos fincsi reggelijének az illatát. A palacsinta illatát követve szaladtam le a lépcsőn és mentem be a konyhába.
-Jó reggelt!-mosolyogtam Chrisre és adtam egy puszit borostás arcára, majd Anyuhoz léptem és ugyan ezt megtettem vele is.
-Finom illata van! - mosolyogtam Anyura. - De ma reggel sajnos be kell érnem egy almával, mert késésben vagyok.
-Na nem!-nézett rám Chris felháborodva. - Nem mész el reggeli nélkül!
-De Chris, el fogok késni! - nyafogtam.
-Jó, de akkor legalább ugorj be Niához valami reggeliért! - mondta szigorúan.
-Oké.-mondtam vigyorogva, majd adtam még egy puszit Bátyám arcára, megöleltem Anyut és már szaladtam is az előszobába.
-Katy, várj egy kicsit! - jött utánam Chris.
-Igen? - kérdeztem miközben felhúztam a lábamra fehér conversem.
-Elvigyelek?
-Aha. Az jó lenne, köszi!
Amint felvettem a cipőm, Chris felkapta a kocsi kulcsát és átsétáltunk a garázsba. Bátyám régi... Khm... Autója kissé megviselt már. Egy roncstelepről vette két éve az akkor harminc éves autót. Egy évig nem csinált vele semmi mást csak bütykölte és mikor végre elindult, rettentő büszke volt magára.
Amint beszálltam rögtön a rádiót kezdtem kapcsolgatni.
Addig keresgéltem az adók között amíg meg nem hallottam az egyik kedvenc számom.
-Ááá, ez az! - kiálltattam.
-Jól van Lizi örülök, hogy örülsz, de még jobban örültem volna, ha nem süketítesz meg! - siránkozik mellettem Chris fancsali arccal.
Nem törődve a nyavajgásával, hangosan énekeltem a adalt.
-Do you remember what he sayd'? - énekeltem tökéletesen hamisan.
-Na jó ahagyd abba! - fintorgott.
-I do, he told you, he never...
-Hagyd már abba, nem vagy te Perrie Edwards! - nyavajgott tovább.
-... ever hurt you. Oh, here we go...
-Katyyyyyyyy! - kiáltotta Chris, én pedig nevetve énekeltem tovább.
Szerencsére nem kellett már sokáig elviselnie a kornyikálásomat ugynis oda értünk ahoz a kis kávézóhoz ahol az én drága bátyám barátnője, nem mellesleg az én egyetlen barátnőm, Nia dolgozik pincérnőként.
Kiszálltam és vártam, hogy ő is kiszálljon de, nem tette.
-Nem jössz? - hajoltam be a kocsiba a lehúzott ablakon.
-Nem.- rázta meg a fejét. Feszültnek tünt.
-Biztos? - kérdeztem.
-Aha. - bólintott. - Siess vissza.
-Oké. - bólintottam.
Megfordultam és bementem a kávézóba. A kis csengő megszólalt a fejem felett ahogy kinyitottam az ajtót. A kinti hideg után, bent kellemes meleg volt. Fázósan megdörzsöltem a karom és a pult felé pillantottam. Egy nálam kicsit idősebb srác állt a pultnál. Egy pillanatra felém fordult, éppen csak annyira, hogy láthassam azokat a bőszen csillogó gesztenye barna szemeit. Egy pillanatra elmosolyodtam, de ő vissza fordult. Elindultam én is a pult felé. Megálltam és feldobtam a táskám a pultra.
Szememmel megkerestem a szőke lányt és mikor megtaláltam mosolyogva intettem neki.
-Nia!
Barátnőm azonnal felém fordult és mosolyogva igyekezett felém.
-Szia! - mosolygott rám. - Nahát téged is látni erre felé?
Hangosan felnevettem.
-Tudod, hogy van ez! Sok a lecke, kevés a szabad idő!
Nia éppen mondani akart valamit amikor a mellettem álló srác ingerülten közbe szólt.
-Ne haragudj! - Ezt úgy mondta, mintha éppen elküldte volna melegebb éghajlatra. - Már vagy tíz perce állok itt! Sietek! Megtennéd, hogy...
Nia azonnal, mentegetőzni kezdett és udvariasan megkérte a srácot, hogy mondja el mégegyszer mit kér. Mikor megtudta közölte, hogy egy pillanat és itt van majd elsietett.
Láttam rajta, hogy nagyon bántja ahogy a fiú beszélt vele. Rosszallóan csóváltam a fejem, pont mikor a srác felém fordult.
-Mi az? - kérdezte élesen.
Nagyon nem tetszett ahogy beszélt, de inkább nem szóltam semmit. Ahogy magamat ismerem biztos, hogy veszekedni kezdenék és mivel ez Nia munka helye inkább vissza fogtam magam.
-Semmi. -mondtam és felkapva a táskám az ajtó felé indultam.
Ám hirtelen nem bírtam tovább és megfordultam. Rossz tulajdonságom, de egyszerűen nem bírom vissza fogni magam.
-Tudod, nem az ő hibája, hogy ilyen sok a vevő és nem tud mindenkit azonnal kiszolgálni. -mondtam. - Lehetnél vele egy kicsit kedvesebb is!
Azzal megfordultam és kimentem. Bepattantam Chris mellé a kocsiba és indulatosan becsaptam az ajtót.
-Látom te is jó kedvedben vagy. - morogta Chris. - Azért örülnék, ha nem törnél zúznál.
Válaszul morogtam valmit és bekötöttem magam. Az iskoláig karba font kezekkel bámultam ki az ablakon és azon gondolkodtam, hogy lehet valaki akinek ilyen szép, csillogó szemei vannak, ilyen bunkó?!
