Második fejezet ~Kék ragyogás~

Sziasztok Manók! 

Úr isten de régen jártam itt!  

Ne haragudjatok, amiért ilyen sokáig nem hallottatok felőlem és nem volt új

fejezet! De most itt vagyok,  hoztam az új részt.  Remélem,  hogy nem haragszotok 

rám nagyon és persze,  hogy tetszeni fog a fejezet!  :) 

Hatalmas ölelés: Szandi xxx

Sapphire

Zafír

~Néha elég egy pillantás ahhoz, hogy szerelembe essünk.~

~Katleen Lindsy Holmes~

Korán reggel ébredtem, a nap besütött az ablakon, tegnap este elfelejtettem elhúzni a sötétítőt. Ezt most szenvedtem meg ugyanis nem túl kellemesen a napsugarak a szemembe tűztek így hunyorogva a szememet dörzsölgetve ültem fel az ágyban. Nagyot ásítva húztam a fejemre a takarót és fészkelődtem addig amíg meg nem találtam a számomra kényelmes pozíciót. Már majdnem vissza is aludtam amikor azonban hangosan kopogtattak a szobám ajtaján. -Ki az? - kiálltottam a csukott ajtónak. 

-A bátyád aki reméli,  hogy nem kell látnia meztelenül avagy lengén öltözve.-jött a válasz az ajtó túloldaláról. 

-Ne aggódj!  Meg kíméllek a látványtól.-kiáltottam. 

Kinyilt az ajtó és én morcosan tekintettem Chrisre a takaróm alól.  

-Ú hu hu! Kislány! Ha szemmel ölni lehetne... -ült le az ágyam szélére egy bögre meleg kakaóval. 

-Hagyál aludni!-morogtam lehunyt szemmel. 

-Hát azt sajnos nem tehetem.-mosolygott rám kedvesen.

A fejemre húztam a takarót és a biztonság kedvéért erősen fogtam nehogy le tudja húzni rólam. 

-Hoztam kakaót.

Lehúztam a fejemről a takarót, kinyitottam a szemem és a mini egeres bögrére majd a bátyámra néztem. 

-Anya csinálta?- kérdeztem. 

-Igen.-mosolygott Chris. 

Fel ültem és a bögréért nyúltam.

Oda adta, majd felállt mellőlem és miközben bele kortyoltam a forró italba megsimította a hajam és nyomott egy puszit a homlokomra. 

-Jó reggelt Szépségem!

-Neked is!-mosolyodtam el. 

Vissza mosolygott,  majd megfordult és kiment. 

Az éjjeli szekrényen álló digitális órám számlapja szerint negyed hét volt, így nyugodtan kortyolgattam kedvenc bögrémből. Mikor elfogyott, a bögrét letettem az éjjeli szekrényre és kimásztam a puha meleg ágyamból, hogy utána dideregve szaladjak a szekrényemhez. Nem mintha olyan hideg lenne a szobámban, ellenkezőleg. Kellemes meleg van mindig, mégis mikor reggelente kimászok a meleg takaró alól, úgy érzem menten megfagyok.

Így volt ez most is, így sietve kapkodtam ki a szekrényből a ruha darabokat és kapkodtam őket magamra. 

Mikor elkészültem, jöttem csak rá, hogy a nagy sietségben a fehér pólómat fordítva vettem fel.

-Ó, hogy az a...!-motyogtam és megfordítottam magamon a pólót.

Azután gyorsan átkeféltem hosszú szőkés barna hajam, és felkaptam az íróasztal mellől az iskola táskám. Amint kiléptem a szobám ajtaján, megéreztem Anyu szokásos fincsi reggelijének az illatát. A palacsinta illatát követve szaladtam le a lépcsőn és mentem be a konyhába.

-Jó reggelt!-mosolyogtam Chrisre és adtam egy puszit borostás arcára, majd Anyuhoz léptem és ugyan ezt megtettem vele is.

-Finom illata van! - mosolyogtam Anyura. - De ma reggel sajnos be kell érnem egy almával,  mert késésben vagyok.

-Na nem!-nézett rám Chris felháborodva. - Nem mész el reggeli nélkül! 

-De Chris,  el fogok késni! - nyafogtam. 

-Jó,  de akkor legalább ugorj be Niához valami reggeliért! - mondta szigorúan. 

-Oké.-mondtam vigyorogva,  majd adtam még egy puszit Bátyám arcára,  megöleltem Anyut és már szaladtam is az előszobába. 

-Katy,  várj egy kicsit! - jött utánam Chris.

-Igen? - kérdeztem miközben felhúztam a lábamra fehér conversem. 

-Elvigyelek? 

-Aha.  Az jó lenne, köszi! 

Amint felvettem a cipőm, Chris felkapta a kocsi kulcsát és átsétáltunk a garázsba. Bátyám régi...  Khm... Autója kissé megviselt már. Egy roncstelepről vette két éve az akkor harminc éves autót. Egy évig nem csinált vele semmi mást csak bütykölte és mikor végre elindult,  rettentő büszke volt magára. 

Amint beszálltam rögtön a rádiót kezdtem kapcsolgatni. 

Addig keresgéltem az adók között amíg meg nem hallottam az egyik kedvenc számom. 

-Ááá,  ez az! - kiálltattam. 

-Jól van Lizi örülök, hogy örülsz,  de még jobban örültem volna,  ha nem süketítesz meg! - siránkozik mellettem Chris fancsali arccal. 

Nem törődve a nyavajgásával,  hangosan énekeltem a adalt. 

-Do you remember what he sayd'? - énekeltem tökéletesen hamisan. 

-Na jó ahagyd abba! - fintorgott. 

-I do,  he told you, he never... 

-Hagyd már abba,  nem vagy te Perrie Edwards! - nyavajgott tovább. 

-... ever hurt you.  Oh,  here we go... 

-Katyyyyyyyy! - kiáltotta Chris,  én pedig nevetve énekeltem tovább. 

Szerencsére nem kellett már sokáig elviselnie a kornyikálásomat ugynis oda értünk ahoz a kis kávézóhoz ahol az én drága bátyám barátnője,  nem mellesleg az én egyetlen barátnőm,  Nia dolgozik pincérnőként. 

Kiszálltam és vártam,  hogy ő is kiszálljon de,  nem tette. 

-Nem jössz? - hajoltam be a kocsiba a lehúzott ablakon. 

-Nem.- rázta meg a fejét. Feszültnek tünt. 

-Biztos? - kérdeztem. 

-Aha. - bólintott. - Siess vissza. 

-Oké. - bólintottam. 

Megfordultam és bementem a kávézóba. A kis csengő megszólalt a fejem felett ahogy kinyitottam az ajtót. A kinti hideg után,  bent kellemes meleg volt.  Fázósan megdörzsöltem a karom és a pult felé pillantottam.  Egy nálam kicsit idősebb srác állt a pultnál.  Egy pillanatra felém fordult,  éppen csak annyira,  hogy láthassam azokat a bőszen csillogó gesztenye barna szemeit. Egy pillanatra elmosolyodtam,  de ő vissza fordult. Elindultam én is a pult felé.  Megálltam és feldobtam a táskám a pultra. 

Szememmel megkerestem a szőke lányt és mikor megtaláltam mosolyogva intettem neki. 

-Nia! 

Barátnőm azonnal felém fordult és mosolyogva igyekezett felém. 

-Szia! - mosolygott rám. - Nahát téged is látni erre felé? 

Hangosan felnevettem. 

-Tudod,  hogy van ez! Sok a lecke,  kevés a szabad idő!  

Nia éppen mondani akart valamit amikor a mellettem álló srác ingerülten közbe szólt. 

-Ne haragudj! - Ezt úgy mondta,  mintha éppen elküldte volna melegebb éghajlatra. - Már vagy tíz perce állok itt!  Sietek!  Megtennéd,  hogy... 

Nia azonnal, mentegetőzni kezdett és udvariasan megkérte a srácot,  hogy mondja el mégegyszer mit kér. Mikor megtudta közölte, hogy egy pillanat és itt van majd elsietett. 

Láttam rajta,  hogy nagyon bántja ahogy a fiú beszélt vele. Rosszallóan csóváltam a fejem,  pont mikor a srác felém fordult. 

-Mi az? - kérdezte élesen. 

Nagyon nem tetszett ahogy beszélt,  de inkább nem szóltam semmit.  Ahogy magamat ismerem biztos,  hogy veszekedni kezdenék és mivel ez Nia munka helye inkább vissza fogtam magam. 

-Semmi. -mondtam és felkapva a táskám az ajtó felé indultam. 

Ám hirtelen nem bírtam tovább és megfordultam. Rossz tulajdonságom,  de egyszerűen nem bírom vissza fogni magam.

-Tudod,  nem az ő hibája,  hogy ilyen sok a vevő és nem tud mindenkit azonnal kiszolgálni. -mondtam. - Lehetnél vele egy kicsit kedvesebb is! 

Azzal megfordultam és kimentem.  Bepattantam Chris mellé a kocsiba és indulatosan becsaptam az ajtót. 

-Látom te is jó kedvedben vagy. - morogta Chris. - Azért örülnék,  ha nem törnél zúznál. 

Válaszul morogtam valmit és bekötöttem magam.  Az iskoláig karba font kezekkel bámultam ki az ablakon és azon gondolkodtam,  hogy lehet valaki akinek ilyen szép,  csillogó szemei vannak,  ilyen bunkó?! 

Első fejezet ~ Furcsa káprázat~

Second chance

Második esély

Nem a legkellemesebb módon ébredtem. Ugyanis korán reggel Louis egy hatalmas sikoly közepette berontott a szobámba, megjegyzem szegény ajtómat majdnem kiszakította a helyéről, majd rám vetette magát. 
Már megszoktam így egy fájdalmas nyögésen kívül, semmi más reakcióm nem volt.
-Ébresztő madárkám!-visította a fülembe. 
A képébe nyomtam a párnám, hogy az valamennyire tompítsa a hangját, mert így korán reggel kifejezetten sérti a fülem az a vinnyogás amit néha produkálni tud.
-Kelj fel!-üvöltötte még egyszer majd leszállt rólam és kiszáguldva a szobából becsapta maga után az ajtót. 
Hatalmas sóhaj közepette ültem fel az ágyon. Nem hiszem el, hogy már korán reggel is ilyen hiperaktív. Nem az, imádom az összes hülyeségével együtt de azért néha kicsit sok amit csinál.
A hajamba túrtam majd kimásztam az ágyból és a saját külön bejáratú fürdőm felé vettem az irányt. Gyors tusolás után már kissé éberebb voltam. Kiszálltam a kabinból és egy törölközőt a csípőm köré tekerve mentem vissza a szobámba. Felöltöztem majd kinyitottam a szobám ajtaját, hogy kimenjek. Zayn is éppen akkor vánszorgott ki a szobájából.
Elég késő lehet már ha Zayn most ébredt fel. 
-Jó reggelt-köszöntem neki mosolyogva.
-Neked is!-morogta majd az arcát dörzsölgetve vánszorgott a lépcső felé. 
Együtt mentünk le a földszintre. Már mindenki fent volt. Harry egy pokrócba takarózva ébredezett a kanapén, Louis pedig éppen valami hülye dalocskát énekelgetett, pontosabban visított a fülébe. Nem sokáig bírta egy pillanattal később hangosan egy dísz párna repült a visító srác arcába.
Zayn oda ment a kanapéhoz, arrébb lökdöste Harry-t majd levágódott és horkolt tovább. Louis azon hisztizett, hogy Harry az arcába nyomta a párnát Harry meg Zayn-nek nyávogott, hogy menjen már arrébb, mert nem fér el, különben is ő volt ott előbb.
Fejcsóválva mentem be a konyhába hol a mi kis ír haspókunk éppen a hűtőt fosztotta ki.
-Jó reggelt!-köszöntem neki mire rám kapta a fejét. A szájából valami zöld saláta szerű cucc lógott ki, és az arca tejszínhabos volt.
-Jó reggelt!-mosolygott rám mire a félig megrágott saláta levél kihullott a szájából és a padlón végezte.
Undorodva elhúztam a szám, majd úgy döntöttem főzök egy kávét. A kávéfőzőhöz léptem és neki álltam az én reggeli "üzemanyagom" elkészítésének.
Amint elkészült levágódtam az asztalhoz az egyik székre és belekortyoltam a gőzölgő feketémbe. A konyhában a frissen főzött kávé illata terjengett így nem csodálkoztam amikor Zayn nyúzott feje is megjelent a konyha ajtóban és egy bögrét megragadva töltött magának a fekete folyadékból, aztán az enyémhez hasonló mozdulattal leült mellém.
Pár pillanattal később már a legfiatalabb banda tag is ott ült mellettünk.
-Liam!-szólt.
-Tessék?-kaptam felé a fejem.
-Tudod, hogy olyan vagy nekem mintha a bátyám lennél!-kezdte.
Szem forgatva álltam fel az asztaltól.
-Csinálok neked kakaót!-mondtam mire szélesen elvigyorodott és a levegőbe bokszolt!
-Yess!-súgta de még így is hallottam.
-Srácok az esti koncert előtt nem megyünk el kajálni a Nando's-ba?-vágódott le a másik oldalamra Niall.
-Felőlem.-vontam meg a vállam, majd megittam az utolsó korty kávémat és felálltam.
-Most komolyan Nando's-ba akartok menni?-nyavalygott nekem Zayn.
-Hát, ha nem akarsz akkor ne gyere.-mondtam.-Niall, ha azt akarod, hogy elvigyelek akkor most gyere!
Niall persze rögtön felpattant és már rohant is a bejárati ajtóhoz. 
-Én is jövök!-szaladt utána Louis sikítva.Hatalmas sóhajjal indultam utánuk. Biztos voltam benne, hogy mire végzünk az idegvégződéseim cafatokban fognak lógni.
Mint két gyerek úgy vártak az ajtóban. Egymás mellett felsorakozva, fogták egymás kezét, Louisnak még a cipőfűzője is lógott.
-Na mennyünk.-mondtam.
Mivel ott álltak az ajtó mellett gondoltam kinyitják, de természetesen nem tették. Csak nagy szemekkel néztek rám és várták, hogy kiengedjem őket.
Kínomban röhögve nyitottam ki az ajtót. Azonnal kirohantak és a kocsi felé rohanva, megpróbálták kigáncsolni egymást miközben ordítoztak egymással.
-Én ülök előre!-kiáltotta Niall, mire Louis a kabátjánál fogva vissza rántotta és röhögve szaladt el mellette.
-Csak szeretnéd!-kiáltotta hátra az ír fiúnak, majd bepattant az anyósülésre és egy gonosz kacajt hallatva összedörzsölte a tenyerét. A mi kis ír manócskánk pedig valami olyasmit motyogott magának, hogy nem baj, legalább ehet csirkét majd be ült hátra.
Nevetve ültem be és indítottam. Ezek ketten nem normálisak!
-Na Liam fiam!-rebegtette felém a szempilláit Louis.
-Tessék!-szóltam.
-Kapcsoljatok már be valami zenét!-nyavalygott a hátsó ülésen Niall.-Olyan csend van!
Kérésére bekapcsoltam a rádiót és találomra benyomtam az egyik csatornát ahol éppen egy Flo Rida szám ment.
Niall rögtön hangosan énekelni kezdte a számot amihez pár perc múlva mi is csatlakoztunk Louis-sal. Persze röhögés lett a vége, ugyanis Louis, (Ki más?) nem állta meg, hogy a végét ne vinnyogva, szerinte kislányhangon, énekelje el.
Hatalmas volt. Az étterem előtt is hangosan nevetve szálltunk ki a kocsiból.
Ezek után az egész nap ilyen jó hangulatban telt.

~*~*~

Meredten bámultam ki az ablakon az eső áztatta utakra. A nap egy pillanatra áttört a szürke eső felhőkön és megvilágította a házak tetejét. Majd egy felhő arrébb úszott az égen és újra eltakarta a napot.

-Mi ez a sóhajtozás nálad mostanában Liam fiam?-visította a fülembe Louis aki pechemre pont mellettem ült az autóban.-Csak nem szerelmes vagy?-kérdezte és úgy rebegtette a szempilláit mint a lányok.
-Mi van?-kérdeztem értetlenül.-Nem.
Unottan fordultam vissza az ablak felé. Már egy órája utaztunk, lassan megérkezünk a koncert helyszínére. 
Louis kérdésére talán nem válaszoltam teljesen őszintén. Mert bár szerelmes nem vagyok, de tény és való, hogy mostanában túl sokat gondolok azokra a levendula illatú fürtökre és a gazdájukra. Hiába tudom, hogy nem lenne szabad egy tízen akárhány éves kislányról ábrándoznom, egyszerűen nem megy ki a fejemből! Túl sokat gondolok arra a kislányra!
Hirtelen lassítani kezdett a kocsi, majd megállt a hatalmas csarnok hátsó bejáratánál ahol két óra múlva koncertet kell adnunk. Sóhajtva szálltam ki. 
Rengetegen voltak már bent és a csarnok előtt de ide egy rajongó sem jött. Illetve... Tévedtem. Ugyanis két lány igyekezett felénk arcukon félénk mosollyal, egy egy papírcetlit szorongatva.
Az egyik barna hajú mosolygós lány megállt előttem és félénken elrebegte a kérését.
-Persze!-válaszoltam neki mosolyogva és elvettem a felém nyújtott papírt és tollat.-Hogy hívnak?
-Lisa.-mondta szélesen mosolyogva.
Az öröme amit az okozott, hogy megkérdeztem a nevét, rám is átragadt így szélesen mosolyogva firkantottam rá a papírra a nevem és mellé; Lisának szeretettel.
-Lehetne esetleg egy közös képet is?-kérdezte mikor átadtam neki a papírt.
-Persze!-mondtam újra és mikor elővette a telefonját, szorosan átölelve mosolyogtam bele a kamerába.
Miután elkészült a kép még egyszer mosolyogva megöleltem, majd hozzám a másik lány lépett, ő pedig Niall-hez lépett.
-Szia!-mosolyogtam rá a szőke hajú szeplős lányra.
-Szia Liam! Aláírnád kérlek?-nyújtotta felém bátran a papírját.
Ő sokkal bátrabb volt mint Lisa.
-Persze! Hogy hívnak?-kérdeztem meg tőle mosolyogva.
-Alison!-mondta.-Alison Shon.
-Szép neved van!-mosolyogtam rá majd a nevem mellé még oda írtam a papírra, hogy Szeretettel Alisonnak majd vissza adtam a papírt és beálltam mellé egy közös kép erejéig.
Mosolyogva öleltem meg és hagytam, hogy elkészítse a képet. Bele néztem a kamerába ami egy pillanatra elsötétült és én megpillantottam valamit a telefon képernyőjén visszatükröződő fényben. Egy alacsony lány sétált el mögöttem, tőlem pár méterre. 
Szőkés barna haja lebegett utána.
Olyan gyorsan fordultam meg, hogy szegény lányt majdnem felborítottam. De most nem tudott érdekelni. Izgatottan kerestem a tekintetettemmel azokat a hosszú szőkés barna fürtöket. Amikor észre vettem tőlem nem messze, izgatottan indultam meg felé. Sietős léptekkel haladt, egy pillanatra megállt, hogy megigazítsa a válláról lecsúszott táskáját, majd újra elindult. Az út szélén megállt és apró, vékony kezét felemelve leintett egy taxit.
Gyorsabb léptekkel közeledtem felé, nem akartam, hogy beszálljon abba a taxiba. Legalább is addig nem amíg legalább a nevét meg nem tudom.
Egy taxi állt meg előtte az úton. Kecses mozdulattal nyitotta ki a kocsi ajtaját majd beszállni készült.
Futva igyekeztem felé.
-Hé!-kiáltottam el magam és széles kézmozdulattal intettem felé.-Hé várj!
Ám mintha meg sem hallotta volna szállt be a kocsiba, ahogyan beült a haja meglebbent és ha ott álltam volna mellette érezhettem volna azt a finom levendula illatot.
-Hé!-kiáltottam újra, most hangosabban.
Már nem voltam messze tőle. Kétségbeesetten reménykedtem abban, hogy meghallja. Ebben a pillanatban nem érdekelt, hogy csak egy kislány! Meg akartam állítani. Beszélni akartam hozzá. Látni akartam. Meg akartam tudni a nevét. Meg akartam tőle kérdezni, hogy ki Ő? Honnan került ide? És miért ilyen... Titokzatos? Varázslatos?
Ám mielőtt még bármit is tehettem volna, becsapta a kocsi ajtaját és a taxi elhajtott vele.
-Hogy az a...!-szitkozódtam hangosan és mérgemben belerúgtam a hozzám legközelebb eső tárgyba, ami történetesen egy kuka volt.
Hangosan szitkozódva fordultam meg és mentem vissza a srácokhoz. Értetlenül és teljesen ledöbbenve álltak ott. A két rajongónk már elment, így csak még rosszabb lett a kedvem, mert még csak bocsánatot sem kérhettem attól a lánytól akit az előbb olyan durván ott hagytam. Nem mellesleg majdnem fellöktem.
-Ez mi volt?-kérdezte Louis értetlenül.
-Semmi!-mondtam élesen.-Bemehetnénk?
Nem szólt semmit csak megbántottan meredt rám majd megfordult és oda sétált Niall mellé. Elindultunk befelé és nekem, a titokzatos kislány miatt érzett csalódottságom és az Alison nevezetű rajongó iránti bűntudatom mellé még csatlakozott a Louis iránt érzett bűntudat is, amiért sikeresen megbántottam a bukó viselkedésemmel.
Fantasztikus formában vagy ma Liam! Ez az! Így kell tönkretenni a jó hangulatot! Ezt oktatni kéne! Tapsot nekem. Ezek után keserű szájízzel indultam el a többiekkel az öltözőbe.